A középkorban az egészséges étkezés lényegében a mindennapok részét képezte, még annak ellenére is, hogy az egészséges táplálkozás szándéka, abban a formában legalábbis, ahogyan ma beszélünk róla, teljesen ismeretlen volt.
Minderre csak rátett egy lapáttal az egyház is, hiszen a böjti időszakokat bizony tartani kellett.
A böjti időszakokban nem volt kérdéses, hogy mit ehetnek és mit nem a hívők.
Nem csupán húsvétkor, az adventi időszakban és nagyböjt idején tartózkodtak az emberek bizonyos ételfélék fogyasztásától, de az igazság az, hogy a középkor legnagyobb részében minden pénteken és vasárnap hústilalom volt egyházi rendeletben, de időnként még szerdán is.
Az egészség persze nem a tilalmakban keresendő, bár a vadhúsok (azok közül is a vörös húsok) túlzott fogyasztása következtében kialakuló köszvénytől megóvhatta a vallási rendet tartókat.
Egy középkori uralkodói konyha elképzelt képe, kis tévedésekkel a zöldségekre nézve legalábbis.
A böjti időszakokban, amikor tehát húst enni és alkoholt fogyasztani tilos volt, a jellemző menüben halak, különféle tejtermékek és tojásfélék szerepeltek.
Sajnos azonban ki kell ábrándítanunk azokat, akik most joggal várják a hatalmas salátákról szóló legendákat, ugyanis a középkor tehetős embere a zöldséget nem igazán tekintette ételnek, zöldségfélékből csak a legszegényebbek készítettek leveshez hasonló fogásokat és főzelékeket.
A tehetősebbek mondhatni divatból és megszokásból a konyhájuk közelébe sem engedtek zöldségeket, sőt, még a gyümölcsök is legfeljebb a desszert egy-egy díszítő elemét képezhették.
Mindebből pedig egy egészen érdekes és valahol kissé komikus (vagy mondjuk inkább tragikomikus) jelenség alakult ki.
A régészeti ásatások mára bebizonyították a csontok és a fogazatok állapotának elemzésével, hogy a szegények, közülük is elsősorban a jobbágyok sokkal egészségesebbek voltak, mint uraik, akik fogaik nagy részét már húszas éveik elejére elveszítették, amiképpen ízületeiket a köszvény és az ahhoz hasonló betegségek kínozták halálukig.
Az apró kunyhók lakói ellenben könnyen felfűtötték otthonaikat, a földeken termelt zöldségekből ízletes és egészséges ételeket készítettek, míg a nemesek hatalmas kastélyaikban remegtek a hideg, felfűthetetlen falak mögött, s tömték magukba számolatlanul a húsokat, majd ideje korán meghaltak.
Az persze már más kérdés, hogy az egészség világnapján arra élezzük-e ki a mondandónkat, hogy milyen jó volt a szegény, de mindezek ellenére nagyon egészséges embereknek, vagy inkább arra, hogy mennyire egészségtelenül éltek a tehetős, jómódú nagyurak…
Érdekes volt a cikkünk? – Kövessen bennünket a Facebookon is!