Az egész attól függ, hogy a történelem mely szakaszán járunk éppen. Mert kanalat és kést évezredek óta használ az ember. De tévedés volna azt hinni például, hogy már a rómaiak is villával ettek. Nézzünk utána a villa történetének!
A villa őse, vagy inkább elődje a nyárs. Nyársat már valóban igen régóta használunk, hiszen a különféle húsok szabad tűzön történő sütéséhez szinte elengedhetetlen egy megfelelő, legjobb esetben valamilyen edzett fémből készített, hegyes, lehetőleg vékony rúd, melyen a húsokat egyenletesen forgathatjuk a tűz fölött.
Az első villákat viszonylag későn, a 11. századi Velencében kezdték használni, az új evőeszköz alkalmazásának hagyománya így Itáliából kiindulva terjedt el Európa-szerte.
Ez az elterjedés azonban igencsak késeinek mondható, hiszen például hazánkban csak a 15. század derekán jutott el, s akkor is Aragóniai Beatrix közvetítésére, Mátyás király nyitottságára, és persze reneszánsz divatelgondolásainak „agressziójára” volt szükség. Mert a magyar urak, akik hozzá voltak szokva a középkori étkezési szokásokhoz, nehezen vették, hogy a király udvarában előkerült még egy apróság, amivel muszáj finomkodva bánni. Erről emlékezik meg Antonio Bonfini is több helyütt.
Eleinte egyágú villákat készítettek ónból, rézből és ezüstből, de a 13. század környékén megjelentek a két-, majd háromágú változatok is. Mátyás udvarában már többnyire háromágú villákat használtak a reneszánsz lakomákon, sőt, némelyek akár négyágúakat is, melyek a maiaktól szinte alig tértek el.
Érdekes ez az egész, mert az ember tényleg azt hinné, hogy a hatalmas, több napon át tartó római lakomákon már csörögtek a villák az asztalokon. Pedig majd ezer évet kellett még várni a megjelenésükre.
Szeretne még több érdekességet olvasni a középkorról? – Kövessen bennünket a Facebookon is!