Nem könnyű az ilyen kérdésekre minden kétséget kizáróan, pontosabban: igazságosan válaszolni.
Mert a Pünkösd egyértelműen keresztény ünnep, lényegében nem más, mint a kereszténység születésének ünnepe, amikor arra emlékezik a keresztény világ, hogy Krisztus a mennybe ment.
Persze minderről még nem sokat sejthettek a a rómaiak, akik ebben az időszakban tartották a termékenységi Floráliákat.
A pünkösdi királyi címért rengeteg próbatételnek kell kiválóan megfelelni.
A Florália valójában a termékenység, a születés, az újjászületés ünnepe volt. Ekkor a rómaiak napokon keresztül ünnepelték az életet: nem dolgoztak; mulattak, számtalan formában köszöntötték isteneiket, s természetesen annak mindenképpen ünnepelendő tényét, hogy egy olyan gyönyörű világban élhetnek, mely rendre ugyanazzal a pompával születik újjá tavasszal.
A legfőbb ekkortájt ünnepelt istennő Flóra volt, a virágok, a fák, a föld millió növényének istennője.
A keresztény hagyomány Pünkösdje a Szentlélek kiáradásának örök érvényű mementója, s egy jellegzetesen olyan ünnepkör, mely rugalmasan tudott ráépülni a pogány rituálék szokásrendszerére, s nem igényelte a tradicionális májusi hagyományok indexre helyezését.
Így maradhatott életben a többek között hazánkban is nagy népszerűségnek örvendő pünkösdi királyválasztás, melynek első feljegyzései a középkorból származnak.
A pünkösdi király, aki minden próbatétel során helytáll, így utasítva maga mögé vetélytársait, egy éven át ihat ingyen a falu kocsmáiban, lovát és állatait mások gondozzák helyette, minden jeles mulatságra és alkalomra hivatalos, sőt!, még a kisebb kihágásokért sem jár számára büntetés.
Egy igazi pogány rituáléról van szó, melyet kiválóan megtűrt az István idején keresztény hitre váltó Magyarország is.
Hála a közel sem sötét középkornak, ezt a szokáskört is igen alaposan ismerhetjük.
Szeretne még többet olvasni hagyományainkról és szokásainkról? – Kövessen bennünket a Facebookon is!