Sajnos az 1300-as évekből nem rendelkezünk magyar nyelvű írásos emlékekkel a középkori lakomák menetét illetően, azonban Bartholomaeus Anglicus leírásainak segítségével elképzelhetjük, miképpen zajlottak hasonló események ez idő tájt.
Mivel a kor modern, európai udvaraiban, amilyen a magyar is volt, a szervezett közösségi események hasonlóan zajlottak, így a Buch von guter Speise című munka idevágó sorai valószínűleg akkor is hasonló dolgokról számolnának be, ha e középkori szakácskönyv szerzője hazánkban tapasztalt élményeinek ihletettségében fogott volna tollat.
Anglicus, aki egyébként ferences szerzetes volt, igen pontosan, mintegy az irányadó elveket papírra vetve írja, hogy
a nemesi udvarokban a lakomák menetének komoly szabályrendszere volt.
A lakomára előkészített nagy termet először is berendezték a szolgálók.
Meghozták a hatalmas asztalokat, illetve a megfelelő számú széket, majd a díszítési munkálatokat követően elhelyezték az evőeszközöket és a tálakat.
Ezután a teremfelelős, akárcsak egy modern komornyik, jelezte a vendégeknek, hogy a terem készen áll a fogadásra.
A ház ura (aki persze maga a király is lehetett) egy időben foglalt helyet vendégeivel, mindenek előtt azonban kötelező volt a kézmosás. Íme egy újabb ellenpélda a higiéniát nem ismerő középkor közhelyeivel kapcsolatban.
Először hozták a bort, majd megkezdődött a különféle fogások felszolgálása, s a tálak körbejártak, mindenki vehetett magának, ki-ki igénye és kedve alapján.
A második fogás tálalása környékén aztán megjelentek a zenészek,
fuvolák és hárfák szórakoztatták a lakomán résztvevőket,
akik egyre lelkesebben boroztak, s várták az újabb fogásokat, Anglicus szerint csendesen beszélgetve…
Amikor aztán az étkezés véget ért, a szolgálók elvitték a maradékot, asztalt bontottak, a szükségtelenné vált bútorzat egy részét szintén kihordták, s a lakoma után a vendégsereg átadta magát a mulatozás, a borozás és a tánc örömeinek.
Az persze nem derül ki a szemérmes szerzetes leírásaiból, hogy miképpen festett a borozásba belefeledkező vendégsereg mondjuk két-három órával a lakomát követően.
Anglicus minden bizonnyal az olvasó fantáziájára bízza a dolgot.
Ön is lenyűgözi a középkor? Keresse fel Facebook oldalunkat is!