Korábban beszámoltunk róla, hogy amiképpen az januárban lenni szokott, idén is az újdonságokon törtük a fejünket, úgy az étlap, akárcsak az itallap kapcsán.
Jó hírünk van: ettől a héttől már friss, ropogós itallapunk kínálatából csemegézhet, ha betér hozzánk!
A visegrádi éttermek kínálatát is jelentősen átszabja annak ténye, hogy nem csupán általában gasztro-forradalomtól, de kifejezett kézműves sör-forradalomtól is hangos a világ.
És bár az új hullám az Egyesült Államokban indult néhány évvel ezelőtt, hatása hamar begyűrűzött Közép-Európába is.
Aki nálunk jár, februártól Visegrádon is megkóstolhatja a Fóti Zwickl, illetve a Békésszentandrási Meggyes és Napkincs gyönyörűen habzó sörcsodáit. Szerintünk már a látványuk is meggyőző…
De mi a helyzet a magyar kézműves söriparral általában?
És főleg: mióta ihatunk sört?
Vitatott kérdés mind a mai napig, hogy sört első ízben Mezopotámiában, vagy Egyiptomban főztek-e. Egyelőre nem lehet tudni pontosan, Az ellenben egészen biztos, hogy mi magyarok germán közvetítéssel jutottunk hozzá első sörreceptjeinkhez.
Eleinte nálunk is a szerzetesek főzték az italt, s mivel elsősorban borivó nép vagyunk, ezért időre volt szükség a sör igazi urbánus elterjedéséhez. Ja, és persze urbanizációra.
Az 1800-as évekre azonban, főként a szászok lakta magyar városokban igen népszerű ital lett a habos, aranysárga nedű. Mindez annak is köszönhető, hogy az alsó erjesztést, vagy közkeletűbb nevén az ászokolást ebben az időben fedezték fel a serfőző mesterek. Ha egészen pontosak szeretnénk lenni, meg kell jegyezzük, hogy az imént említett „aranysárga” jelző csak innentől életszerű igazán, hiszen az újfajta erjesztési technológiák megjelenése előtt a ma ismert, és egyébként újra népszerű szűretlen sörhöz hasonló küllemű volt a jellegzetes változat, színét tekintve pedig nem az arany, hanem inkább egy fátyolosabb, szürkésebb szín dominált.
A ma elterjedt magyar sörmárkáink ekkoriban születtek meg, s több mint egy évszázadon át uralkodtak, egészen mostanáig. És bár – egy kis egészséges képzavarral élve – nem szeretnénk a festeni a falra a hazai sörgyárak sikeres pályafutásának végét (hiszen ez amúgy sem volna életszerű), ellenben a kézműves sörök reneszánsza kapcsán mostanra olyan térhódítással kell számolniuk a legnagyobbaknak is, melynek hatásait és fogyasztási szokásokra gyakorolt erejét egész egyszerűen nem lehet ignorálni.
És nem is kell.
Egy biztos: mi nagy örömmel köszöntjük itallapunk palettáján e két nagyszerű magyar kézműves sörmanufaktúra remekeit!