Cikksorozatunk első részében az idén 20 éves Renaissance Étterem elődjéről meséltünk Önöknek.
Most visszautazunk két évtizedet, hogy felelevenítsük az új téglák elhelyezésének első pillanatait.
Az egykori, szebb időket látott Vár Étterem a kilencvenes évek közepére már jó ideje csak egykori önmagának árnyéka volt. Ekkor döntött úgy Zeller Tibor, hogy megvásárolja az épületegyüttest, s arra gondolt, hogy a legendás Fellegvárnak otthont adó hegy lábánál egy kicsit erősebben kellene utalnia a majdan jelenlévő étteremnek hazánk reneszánsz múltjára. Persze mindez az első hónapokban csupán egy ki nem fejtett ötlet, egy kósza elképzelés volt.
Időközben azonban Zeller Tibor felvette a kapcsolatot Vörösné Baracsi Erzsébet építésszel, akinek -meghallva Zeller úr elképzeléseit, – szinte azonnal összeállt a kép lelki szemei előtt: itt a lehetőség, hogy végre létrehozzuk az első kortárs épületet Visegrádon, melynek egyértelmű célja, hogy felidézze Mátyás király korát. Ezt pedig nem csupán lehetővé tette, de lényegében meg is kívánta a volt Vár Étterem, a leendő Renaissance Étterem tökéletes fekvése: a városkapu mellett, a Salamon-toronytól pár perc sétára, a Vár-hegy tövében.
1997-ben, már a nyitás első évében (fenti fotónk ekkoriban készült) rengetegen jártak csodájára éttermünknek, hiszen mind építészetileg, mind pedig gasztronómiai tekintetben valami egészen újat sikerült létrehozni, méghozzá úgy, hogy a cél mindvégig a régmúltba való visszatekintés volt, a reneszánsz felidézése.
Mindennek a ritka szerencsés ambivalenciának köszönhettük, hogy a helyiek is örömmel fogadták az új étterem megnyitását, illetve mind a Magyarországról, mind a külföldről érkező vendégek komoly érdeklődést mutattak.
Arról, hogy mely országokból érkezett a legtöbb vendég az első időszakban, s hogy ez a tendencia mennyiben formálódott húsz év alatt, következő múltidéző cikkünkben lesz szó.