Vitathatatlanul és visszafordíthatatlanul ősz lett. Ó, mennyi rakoncátlan toldalék…
Van, aki csendes magányába temetkezik, van, aki keresi már a Kőszívű ember fiait tavaly ilyenkorról, s vannak, akik megindulnak felfedezni az őszi erdőt.
Alábbi gondolataink mindannyiuknak szólnak.
Hiszen a jó falatok egyrészt elfeledtetik a bánatos időt, másrészt még hangulatosabbá teszik a ködös, avartól susogó erőben barangolás hangulatát. Egy valami egész biztosan igaz: ha szereted az őszt, még jobban esnek az évszakhoz kapcsolódó falatok, ha pedig kevéssé érzed magadban az indíttatást az esőkabátra és a csizmára, annál jobban érzed majd magad a Renaissance Étteremben.
Zöldséges malacragu leves füstölt sonkás galuskával
Mert tudjuk, hogy ilyen időben már nem érdemes a zöldségek mentén gondolkodni. Erős, komoly, határozott ízek és energiát adó, gyönyörű zsírcseppekkel ékített levesek kellenek ide. Nincs mese.
Szűzérme póréhagymás káposztával, burgonya gratinnal
A káposzta legalább annyira az őszé, akárcsak egy bensőségesnek vélt, ám plátói séta a kedvessel, vagy egy szál későn nyíló virág, mely nem tudja, hogy elkésett, ezért időszerűbb, mint bármikor lett volna a nyárban.
Nem is beszélve a póréhagymáról. Mindezt a csodát pedig úgy veszi körbe a burgonya gratin, akár egy késő őszi tisztáson bőgő bikát a bükkösök. Határozottan.
Házi metélt karottával és cukkinivel, sült bélszín csíkokkal
Aki úgy érzi,hogy a tészta az szinte minden esetben olaszos, annak rendje és módja szerint, kóstolja meg séfünk sült bélszín csíkokkal varázsolt, cukkínivel izgalmasan átforgatott tésztakülönlegességét. No nem az olasz konyha ellenében, de annál inkább a gasztronómia szabadsága mellett!
Jó étvágyat kívánunk!