A múlt heti havazás nálunk is alaposan megkavarta a programokat. Pontosabban megpróbálta megkavarni, ehelyett azonban egy meghatóan szép szerdát kaptunk a sorstól…
„Te ki vagy? És én ki vagyok? És mi ez az egész?”- valami ilyesmire gondolhatott ő is…
Visegrádi lovagi torna a tavaszi télben
A Salamon-toronyban, mely a tavasz közepesen sikeres eljövetele óta ismét otthont ad rendszeres lovagi tornáinknak, ezúttal plusz egy fok volt. Ennek ellenére nemhogy elmaradt volna a szerdai lovagi torna, de egy egészen elképesztően lelkes, nagyszerű közönség előtt, a hóval küzdve mutatták be a Szent-György Lovagrend tagjai, hogy miképpen zajlott a vitézi élet hétszáz évvel ezelőtt.
20 magyar és 80 orosz vendégünk végül vastapssal köszönte meg a nem mindennapi előadást.
A hó persze nem adta fel…
Étterem gyertyavilágítással
Időközben elment az áram, így fáklyákkal világítottunk a Salamon-toronyban, közben jött a hír a Renaissance Étteremből, hogy szeretettel várják a csoportot, viszont ott is áramszünet van.
Időutazás, gondoltuk magunkban, felkészülve rá, hogy ez most tényleg úgy fog festeni, mint a középkorban…
Az étteremben gyönyörű gyertyavilágítás fogadott bennünket, s pillanatok alatt elfeledkeztünk róla, hogy ez itt valami szükségállapot-féle: magyar és orosz barátainkkal közösen, most valóban részesei lehettünk egy tökéletesen hiteles középkori utazásnak, elejétől a végéig.
És hogy mi a helyzet ezzel a kis bagollyal?
A legjobbkor döntött úgy egy aprócska bagoly, hogy idő előtt elhagyja a biztonságot jelentő fészket.
A torony hídjának korlátján bukkantunk rá az elárvult arckifejezéssel üldögélő állatra, aki jól láthatóan, hozzánk hasonlóan nem igen tudta mire vélni ezt az egészet, hóval, vastapssal, és miegymással.
A lovagrend solymásza szakszerűen ellátta az állatot, aki enni is kapott, majd másnap visszakerült az időközben meglelt fészekbe. Reméljük, hogy havat legközelebb ő is csak novemberben lát legközelebb…
Miközben felénk tart, ugorjon be hozzánk a Facebookon is!