Ugye Ön is gondolt már rá, hogy érdemes egy kis suffát adni a bárányhúshoz? Aztán tikmonyt verni az egészre…
Na, ebből a receptből vajon mi sül ki?
Az már egészen biztos, hogy bárányhúsról van szó, amit a jobb henteseknél nem különösebb kihívás beszerezni, ellenben a suffával már lehetnek gondok, a tikmony pedig valódi feladvány.
Persze csak első olvasatra.
A következő kiváló recept valójában nem mást takar, mint egy sáfránymártásos bárányragut, melynek elmaradhatatlan eleme a tojás, amit óvatosan kell hozzáadni az ételhez, különösen precízen bánva annak fehérjével, csak hogy „kárt ne tegyen a suffában”, amit ma hívhatunk tehát egyszerűen csak mártásnak is, amiképpen a tikmonyt ugyebár tojásnak.
„Az bárányt, ha elevenen kezedbe adják, szép tisztán megnyuzzad, az belit tisztán kivegyed és szép tiszta vizben vessed, hasogasd ki, hogy által ne verje az gonosz szaga, ha immár az husának főzéséhez kezdesz, meglángoljad, fölvágjad, az mint szokták az uj bárányhust felvágni, az tüdeje is közte legyen, mikor felteszed sót vess reá, ez az lév, mikor meghül, verj tikmonyat reá, az mennyire illik, azt erősen megtörjed az habarófával, szürjed meg azt tiszta szitán, hogy az tikmony fejéri kárt ne tegyen az suffában, az levét, mikor annak az ideje, sáfrányold, borsold, gyömbérezd meg, az suffát mennél magasban rakhatod, és úgy erőlködjed feladni, mert az suffának az ő virágja, azért az virágja alatt az éz is meglegyen.”
Hozzávalók a recepthez:
bárányhús (felkockázva, a tüdővel együtt)
sertésszalonna
só
gyömbér
fehérborecet
fehérbor
tojás
sáfrány
További receptekért és középkori érdekességekért kövessen bennünket a Facebookon!