Szeptember és október a gombászok és gombászni szerető erdőkerülők egyik kedvenc időszaka az évben. Nem véletlenül.
Az erdőjárók közül még azok is jól tudják, hogy ez az egyik legerősebb gombaszezon, akik egyébként nem merik leszedni a gombákat, mert nem értenek hozzájuk.
No, mindennek örömére mi is előkerestünk egy közel hétszáz éves receptet.
A középkori receptek a leggyakrabban sütve ajánlják a különféle gombákat, a sütés módszere azonban igen eltérő lehet.
Zsírban, olajban, néha nyárson, gyakran pedig különféle húsok levében javasolják az elkészítést, elsősorban attól téve függővé a kérdést, hogy milyen gombatípusról van szó.
És máris felmerül a kérdés: vajon mi az az úrgomba?
Nagy szerencsénk van ezzel a recepttel itt Közép-Európában, ugyanis a vargányák családjába tartozó ízletes vargányáról van szó. Ez a gombafaj ugyanis nagyon szereti a nálunk jellegzetesnek mondható kontinentális éghajlat sajátosságait.
Nézzük hát, hogyan gondolkodtak a Szakács Tudomány középkori szerzői az úrgombáról!
„Ez is sütve jó. Ezt igen szépen hámozd meg, megmossad, az belső felével tiszta asztalra leborétsad, hogy az víz kiszivárkozzék belőle, annak utána szép lágy sóval sózzad meg, az gomba szárát mesd el, kivájd, ott megborsoljad.
Mikor megsózod, az tikmonynak az fehérjit elvedd, az székját verd bele, azt is megsózzad, mikor meg akarod sütni, rostélyra rakjad, mellette forró vajad legyen, mikor sütni akarod, az forró vajjal is felül megöntözd, hogy az tikmony megsüljön rajta.
Mikor megsül és fel akarod adni jó melegen, ha pinnatád vagyon, abban még jobb módjával megsütheted.
Mi az úrgombával is így élünk, de láttam más nemzetnél, hogy az szárát is pástétomban csinálta, büjtös embernek faolajjal is megsütheted.”
Hozzávalók a recepthez:
-
vargánya
-
só
-
bors
-
tojás
-
vaj
Ön is lenyűgözi a középkor? Keresse fel Facebook oldalunkat is!