Akinek gyerekkorából maradtak vidéki emlékei a körteérés időszakáról, szerencsés ember. Az ősznek szinte velejárója a körte, ahogyan a körtének velejárója, hogy hagyni kell egy picit áérni még, mielőtt az ember készítene belőle valami finomságot. És persze másképpen áll hozzá mindehhez a kiváló visegrádi Zugfőzde Pálinkamúzeum pálinkafőző mestere, és másképpen aRenaissance Étterem séfje. Mindkét irányvonal művészet a maga nemében. Mi ezúttal – bár aperitifnek mindeképpen javasolnánk egy finom kisüsti körtepálinkát – séfünk szezonális művéről ejtenénk néhány szót az alábbiakban.
Mégpedig azzal indítva a szót, hogy a sertésszűz talán az egyik legsokoldalúbb módon elkészthető sertéshúsféle, mely kimondottan magában hordozza mindazt, amit az ősz jelent, utalva egyszersmind az egykor volt hatalmas királyi vadászatokra is, melyeknek a Pilis számos pontja szolgált otthonául, így Visegrád is. Most nem vadhúst választottunk, mégpedig elsősorban annak okán, hogy egy szinte mindenki számára egyaránt kedvelt húsféle szolgálhasson a fogás alapjául.
A batáta ropogós egy nemrégiben tökéletesített házi recept eredménye, tökéletes kiegészítője a remek szűznek, ugyanakkor izgalmas fordulat, hogy burgonya helyett édesburgonyából indultunk ki ezúttal.
A finoman füstös körtemártás maga a késő ősz. Enyhe fanyar édességével úgy illik a szűzhöz, akárcsak egy pohár vörösbor a késő októberi Dunakanyarhoz, az aranyrozsdába öltözött Pilishez.