A 19. század utolsó éveiben publikálásra került egy titokzatos, réges-régi szakácskönyv, melynek címe közreadója szerint Szakácsi Tudomány volt, s szerzői minden bizonnyal magyar szakácsmesterek lehettek Erdélyből.
Egy hasonló receptgyűjtemény fedlapja a korszakból.
A gyűjteménynek köszönhetően betekintést nyerhetünk az 1500-as évek királyi udvarának étkezési szokásaiba, amiképpen eredeti, középkori receptek nyomán megismerkedhetünk eleink sütési-főzési tudományával is.
Úgy gondoltuk, egy sorozat keretein belül közreadjuk éttermünk weboldalán is e felbecsülhetetlen értékű kultúr- és gasztro-történeti kincs néhány izgalmas szemelvényét, de mindenek előtt a számunkra legérdekesebbnek tetsző recepteket.
Közel sem érdektelen ugyanis újra közreadni néhány olyan receptet a gourmet-forradalom kellős közepén, melyek akár az időkapszulák, hűen őriznek valamit a magyar középkori étkezési szokások világából.
E receptek segítségével – és persze némi szótörténeti fejtegetést és szövetértelmezést követően – bárki elkészítheti, akár odahaza is mindazon ételek könnyebben kivitelezhető verzióit, melyek a Mátyás királyt közvetlenül követő uralkodók asztalán gőzölögtek egykoron.
Ízelítőképpen olvassa el velünk, hogyan készült a 16. század derekán a mustos pecsenye!
„Ugyan az szerént élj a pecsenyével, ha újságul akarod megcsinálni, az szőlőt facsarjad meg, ha éretlen leszen is és vakarj nádmézet köziben, hogy megédesítse. Ha az mustját meg ne forrázd, mert az édessége elvész, hanem fél forrásban legyen, mikor az tormát reá hinted, így annak is megmarad az ereje. Az pecsenye penig mikor levesültében vagyon, úgy metéljed az tálban szép hosszan, az levét penig a pecsenyének híjában el ne bocsásd; mert az ad ízt az mustnak is, s jó melegen add fel.”
Receptek iránt érdeklődik a középkorból? – Kövessen bennünket a Facebookon is!