Aki valaha olvasott már arról, hogy mekkora problémát jelentett a középkori páncélos lovagok számára a nyári hőség, annak nem árulunk el nagy titkot azzal, hogy manapság sem jár jobban, aki hasonló öltözetet ölt, bár 2016-ban járunk.
A lovagok a párviadalok során egy igazán meleg nyári napon akár több kilót is ledobhatnak magukról a vízveszteség miatt.
A Szent György Lovagrend tagjai ugyan nem a nehézlovasság hagyományainak felelevenítésén dolgoznak, így száz kilogrammos páncélvértezetet nem hordanak, azonban többen is viselnek közülük hatalmas láncinget, illetve kovácsolt vállvérteket és persze súlyos sisakokat. Mindezzel a viselettel nincs is különösebb gond – feltéve persze, hogy az ember megfelelő kondícióban van – egészen júniusig.
Mert amint a hőmérő higanyszála huzamosabb időre a harmincas szám környékén marad, a lovagok számára megkezdődik egy olyan időszak, amelyet cseppet sem túlzás a szenvedés kulcsszóval fémjelezni.
A vastag ruha a védőfelszereléssel kombinálva olyan, akár a wellness részlegek ördög szaunája. Azzal a különbséggel persze, hogy az érzéstől nem lehet szabadulni egyetlen ajtónyitással és angolos távozással…
Vendégeink a legtöbb esetben nem is feltétlenül gondolnak bele mindebbe, az árnyékos lelátókról szemlélve az eseményeket, kortyolgatva finom hűsítő italaikat.
Amikor aztán a fegyvereket kipróbálva a kíváncsi érdeklődő magára veszi a páncélinget (pontosabban rásegítik azt nagy nehezen a lovagok), egyetlen másodperc alatt rádöbben, hogy ami a Salamon-toronyban történik az közel sem puszta látványos bemutató, némi korhűvé alakított álruhával.
A lovagok ízig vérig a középkort tárják elénk. Még öltözetükkel is.
Szeretne többet olvasni a hagyományőrzésről, receptekről, a középkor? – Kövessen bennünket a Facebookon is!