Sajnos a magyar történelem hullámvölgyeit gyarapítja a Mátyás halálát követő időszak is, arról pedig megoszlanak a vélemények, hogy ezt a periódust évtizedekben, vagy inkább évszázadokban érdemes-e mérni.
Az ellenben biztos, hogy II. Lajosnak nem voltak udvari ételaranyozói.
A 16. századi nyugat-európai udvari divat nemhogy virágzott, de mivel a török területéhséget viszonylagos sikerrel csillapította Közép-Európa, nyugaton volt lehetőség a kincstárak hatékony bővítésére, melynek a korabeli gasztronómia is igen sokat köszönhet.
Azonban nem csak új evőeszközök, főző és sütő alkalmatosságok, keleti fűszercsodák és extrém ételköltemények jelentek meg a francia és angol udvarok hatalmas lakomáin, de a pompa olyan vadhajtásai is, mint az ételaranyozás.
A módszer egyébként leggyakrabban alkalmazott formájában nem jelentett többet, mint egy nádmézes, speciálisan karamellizált külső burok kialakítását, melynek köszönhetően a halak és az egyéb sültek aranysárgában pompázhattak az asztalon.
Alábbi cikkeinket olvasta már?
A reneszánsz udvar nagy lakomáinak etikettje -1
Ellenben rendkívüli szaktudást igényelt a réteg kialakítása, melynek külön mesterei igai sztároknak számítottak a korabeli Európában.
II. Lajos király 1516-ban már egy olyan trónt vett át apjától, melynek valószínűleg igencsak nyikoroghatott a háttámlája, az legalábbis bizonyos, hogy fényűzésre nem sok lehetősége maradt II. Ulászló mindösszesen tíz éves fiának és udvartartásának.
Külön ételhordói, asztalterítői és ételaranyozó szolgálói már nem voltak, s bár ismeretes, hogy a fiatal uralkodó igyekezett lehetőségeihez képest pompában élni mindennapjait, erre nemigen volt lehetősége a kora 16. századi Magyarország királyaként.
Főszakácsa Kisszakácsy Tolvay István volt, aki mellett összesen 28 ember tevékenykedett, s bár ez a szám elsőre komolynak tűnhet, máris eltörpül, ha belegondolunk, hogy a korábbi, gazdag évszázadokban (illetve a kortárs nyugat-európai udvarok némelyikében) nem volt ritka a több száz fős konyhai személyzet sem.
Az ételaranyozás kifejezést olvasva első blikkre sokaknak eszébe juthat mondjuk egy gyönyörű fácánsült, valódi aranyporral szórva, egy barokk, elnehezült pompával zsúfolt, hatalmas tálcán.
Akárhogy is tekintünk az ilyen túlzásokra, tény, hogy napjainkban is elérhetőek a szó szerint aranyozott fogások, ízlés szerint, a pénztárca méretétől függően.
Ön is lenyűgözi a középkor? Keresse fel Facebook oldalunkat is!