Egyetlen dolgot már elöljáróban elárulhatunk: nem közönségesen. És az eredmény sem lesz az.
Marcipánkészítés házilag, egy remek, bár az eddigieknél háromszáz évvel fiatalabb recept alapján.
A „háremek csemegéje”, ahogyan Thomas Mann fogalmazott, cseppet sem alaptalanul.
És bár igaz, hogy Európa elsősorban török közvetítéssel ismerte meg a marcipánt, tény, hogy már az ókori perzsák is előszeretettel fogyasztották ezt az izgalmas és remekül formálható édességet, bár akkoriban még olívaolaj adta az alapot a méznek és a mandulának.
Európa-szerte azután terjedt el igazán, hogy Kolumbusz felfedezte az új hazát, ahol sok más egyéb mellet cukornádból is akadt bőven. Jegyezzük is meg gyorsan, hogy 1492. mindennek köszönhetően egyszerre jelentette a modern világ cukrászatának fellendülését is, hiszen a cukornád által egy idő után szinte bárki számára (ezt persze túlzás volna egyöntetűen kijelenteni) lehetővé vált az édes ételek, édességek készítése, a hőre másképpen reagáló, túlérzékeny és sokszor jellegzetes ízt kölcsönző méz felhasználása nélkül is.
Nézzük meg, mit javasol az 1743-ban íródott „Szakáts Könyv” szerzője mindazoknak, akik szívesen belefognának egy igazán rusztikus marcipán hagyományos, otthoni elkészítésébe!
„Végy egy font édes mandolát, hajald meg és tedd tiszta vízbe, vedd ki onnét, tedd fejér ruhára, hogy megszáradjon, törd meg egy mosárban, és tölts közibe egy kis rózsavizet, hogy olaja ne ereszkedgyék, a mandolát meg kell törnöd annyira, hogy mint a liszt,olyan légyen, hogy osztán meg is keményedjék, a mikor a mandolát töröd, fejér nádmézet is tégy közibe, fél fontot, vagy három fertályt, és a mandolával együtt jól öszvetörd, egy tojásnak a fejérit is tedd közibe, és amikor már jól meg van rontva, vedd ki a mosárból egy óntálba, tedd tiszta asztalra, hintsd meg nádmézzel és keverd öszve a kezedel, oszd el a tésztát annyi darabokra, a mennyire akarod, tedd a formába, vagy tsinály belőle ollyan figurát, a mitsodát akarsz, ha tortát akarsz belőle tsinálni, tehát hadd olyyan vastagon, mint egy tángyér, tedd a kemenczébe, hadd megszáradni, de a kemeczének csak gyenge melegnek kell lenni, mert magába elég meleg.
Ha a pastetomat kivészed, a mikor a martzapánt sült, vedd ki, tsinály jeget reá, a mint elébb mondottam, tedd ismét a kemenzcébe, és hadd felpuffadni.”
Hozzávalók a recepthez:
mandula
rózsavíz
liszt
nádcukor, vagy nádméz
tojás fehérje
jég (a két sütés közötti hűtéshez)
(kemence helyett természetesen használhatunk légkeverős sütőt is)
További receptekre is kíváncsi a történelemből? Kövesen bennünket a Facebookon!