Már az ősember is kultikus jelentőséget tulajdonított a tavasz eljövetelének. Így aztán az emberiség kultúrtörténete tele van olyan rítusokkal, ünnepekkel és szokásokkal, melyek origójában a természet újjáéledése áll, úgy tényszerűen, amiképpen szimbolikusan is.
A tavasz, majd a kora nyár beköszönte az ember számára elsősorban a termékenység szimbóluma, nagyjából mióta világ a világ. Földünk valamennyi pontján, ahol a természet nagy erőkkel jelzi a változás beköszöntét, egymástól függetlenül alakultak ki különféle termékenységi ünnepek, elsősorban a pünkösdi időszak környékén.
Ezen ünnepek metódusa is nagyon hasonló, hiszen a tánc, az ének és a sport, az erő versenyszerű bemutatása mindenütt jellemző, Dél-Kelet-Ázsiától egészen Észak-Amerikáig.
A legismertebb római tavaszköszöntő termékenységi ünnep a Iudi Florales, vagy más néven a Floralia ünnepe. Az elsősorban Carl Orff feldolgozása nyomán híressé lett középkori Carmina Burana egyik leghíresebb dala, a Tempus est iocundum (Totus Floreo) is a tavaszt, az új életet köszönti.
Az ünnep egyébként i.e. 173-ban lett afféle hivatalos ceremóniasorozattá, mely valójában hatnapos, folyamatos mulatozást és táncot jelentett.
Május első napjához is számtalan, korai ünnepkör kapcsolódik. Az ókorban olyannyira fontosnak tartották ezt a napot, hogy a kelták az V. századtól innen datálták az újévet.
Az alakoskodó játékok középkori változatai közül az egyik legelső, melyről feljegyzések is rendelkezésünkre állnak, a XIII. századi Angliában évről évre megünnepelt Lugus de Rege et Reginat. Ez a nyugat-európai ünnep szorosan kapcsolódik például a szintén korabeli májusgróf választáshoz is.
Érdekes, hogy az egyik legkorábbi, középkorból fennmaradt francia dráma, a Le jeu de la Feuillée, Le jeu de Robin et Marion alapja is egy májusünnep, tündérekkel, tánccal és szerelemmel.
S bizony, a címéből jól láthatjuk, hogy szorosan kötődik az általunk angol történetként ismert Robin Hood legendakörhöz, melyben szintén nagy jelentősége van az újjászületésnek, a megújulásnak.
A középkori Itáliában ünnepek egész füzére övezte az április végi, május eleji időszakot.
Érdekes azonban, hogy Itáliában nem, ellenben Franciaországban a népszokások határozottan elvetették és ellenezték a májusi házasságkötést. Ennek oka valószínűleg abban keresendő, hogy a fiatalok tavasszal sokkal inkább hallgattak pusztán az érzelmeikre és ösztöneikre, mintsem hogy józan ésszel lennének képesek felmérni cselekedeteik súlyát.
A magyar népdalkincs is rengeteg tavaszi éneket, tavaszköszöntőt, és sokszor kifejezetten pajzán éneket rejt. Sokkal erősebb példákkal is élhetnénk, de ismertebbekkel aligha: tavaszi szél vizet áraszt, virágom, virágom…